Farkasvakság

Pillás, pálinkás, pan dúr. Minden arról szól, amiről szólni fog, a tündér.

simogató nyári szellentés. kinyilnak a pinavirágok. kezdődik az élet.

végre megjött a szívsimogató érzés, lassan kikelnek a lárvák a szívemben megzabálják a maradékot, majd kirepül a sok májusi cserebogár a testnyílásaimon. boci alakú felhőben szállnak tova.

illatok szöknek a húgyoslavorból az ágy alól. nagyokat szippantok. nyelődnek a csikok és máris befogad a természet. magához öleli az elzülött gyereket. zokogva tépem a kérgét faanyádnak.

nincs baj, én akkor is szeretlek ha feláldozod a testem és a lelkem az ideádnak. ezért teremtettelek. kövesd a sorsot!

szívemből kifolyt a lelkem. az a legfinomabb ha ráharapsz kifröccsenik belőle és igazi ízorgazmusban lesz részed. de jó mártogatósnak a májusi virslihez is.

szaftosan izzadnak az emberek, nyalják egymásról a sós nedvet, majd sírva hánynak.

asszem kivételesen inkább édeset ennék most

ujjtalan idővel álmodozva várok a pokolban h kinyiljon a rózsa. ami hozzámsimulva dorombolna

színtiszta lelkem elvakitja az angyali tekinteteket. az ég tüze részeges. micsoda tavaszi haluconáció. igaz a valoság

álmodj

sose ébresz fel

 

 

elbújva a rókalyukba, szavak bezárva, szemek legarasztva, változás megtagadva.

mintákat keresek, kell ami volt, ha sírni kell akkor is.

elvetted amit akartál és magamra hagytál?

ennyi az élet.

asszem

érzem

már ennyi idősen itt a bizonyosság, hogy mindent átéltem.

nyugodt halál, ébresztőre vár a lelkem szaros bugyraiban elrejtőző gonosz ikertesvér türelmesen meditál a sorban hogy sodorjon a véges szabadságba.

oh! szabadság! meg akarlak zabálni! aztán megemészteni! lebontani a beleiben és kiszarni!

Ohhh! gyönyörű szabadság!

bazdmeg

tavasszal kezdődik a péniszhosszabítással egybekötött lélekcsere. ennek a megtisztulás az eredménye.

megnyugvás, madár csicsergés, harkály kopácsolás? nem csalás, csak csicsergő csoda, vitaminokkal feltöltve, az egész család számára.

gyerekek kergetőznek, mosolyognak, napfűrdőznek, szarnak mindenre.

minden fasza, csak kell 1 kasza. hosszú a fű, lenyesve jó. minden nap tépni és nem félni kiterülni, csak hagyni élvezni.

falni a turos rudikat napszemüveg fennmarad.

színes hippis pszihó álom a húsodat kívánom!

vár a kert ahol ráfolyhatok bárgyú vigyorral a földanyára és beszivárogva megtermékenyithetem.

a napsütés is durván kiszív.

hatalmas élvezés

ilyen a tavaszi csoda

 

hős aki ős aki kever kavarva vakar. ennyire csak annyira. szinte maro zavarba hozó baj ami változással együtt eltünik.

lenyelve világvége gazdagon múló papiros.

szívem szemét, anyád menyét.

Hérakleitoszal toszol oszova mosoly. vidámság a szív, füstös csütör tökölve öl. szövetemben élő, semirekellő.

középröl elindulva, bandukolva démoni tanácstól felbújtva élvezni.

a szabadságot és a szerelmet

és a káoszt

Megvan a Semmi!

megint 1 ujabb tánc.

az Ur kifogyhatatlan markábol falunk, esztlenül, teli szívvel. móhóságunk a legédesebb szenvedély.

Soha véget nem érő mesében barangolok teli vigyorral, és csak a zavart bologatást látom teli szájjal teli félreértett gondolatokkal.

Gondolatok a lét sarkaibol a hazugság markaiból, szívünk kiálhatatlan darabja lettél!

Nem látlak szívesen, csak a színtelen hazugságokon keresztül látom a csillogást ami annyira vakító, h már nem jelenthet semmit és senkit.

Kevereg az ég, a kuporgó lánnyal a maszatólt véres hullámzó szavakban.

nincs mese csak bolyongás. nincs élet csak lázadás. nincs válasz csak számadás...

egy őrült naplója, 1 unott monologja.

lelkem örök csábitója, ez a buta kölyök.

Hé!!

NE NÉZZ IDE!!!!

 

 

Agresszív kezdet. Férgek maszkban bólogatnak az eljövendő álom felé. Oktatás, mint egy darab krákogó trágya, elment megfejni a sertést. Sértés, szemérmetlen meztelen csiga.

Vazul napjában kétszer mosakodik, de ez ma elmaradt. Csőtörés miatt orrfacsaró szaga maradt. Káposzta és spenót szag keveredik a levegőben. Trécselni vágyna a fiú, de csak egy Leokádia nevű lány lesz a társasága, aki egy antihamupipőke.

A férgek belefúrják magukat a trágyába. Vazulról lekerül a csukja. Látszat elmegy haza.

Egy kancsó légnemű valóságban fürdenek együtt. Bányában randevúznak, hogy jobban bezárják az illatokat. Zsíros disznóhúst vacsoráznak. Csodálatos burjánzás. Vissza az édenbe! Ömlik a vörös szerelem.

Rák a rendszerben. Ostoba varjúk ezek, de ha nem vigyázunk, felzabálják a férgeket. Bűnösségük súlya pont egy kacsa. Máglyára! Égetési program indítása!

Égetés, fejmosás, húsvéti tisztítás. Legyél inkább ostoba, fejed felett glória. Tiszta matematika.

„Kedves Leokádia a trigonometrikus egyenletben te nem jöhetsz számításba. Szigorúan le van szűkítve az alaphalmaz, sajnos ki vagy zárva. Egyébként szürcsögésed otromba. Boldogságod irracionális alapokon könnyen ledőlt. Isten magyarhangja megtisztított engem egy 20. századi özönvízzel. Egy kard szerencsére lelkemet kimiskárolta. ”

Hangszórókon ordít Leokádia a tér minden sarkába. Serceg a vére, tollait kitépkedte, szalad a teremben üvöltve. Párhuzamos vonalakon egyensúlyoz, de mindig visszaesik a földre. Dobban

 

 

 

Dobban

 

 

 

 

 

 

 

 

Dobban…..

 

 

leáll.

A szív.

 

kell a kelemetlenül röfögő kisszobában fetrengő

színtelenül szemezgetek a levelekből a szivarnak való kérgekből.

szívóval kirívó üresen nyivákoló kongó fejem

dorbézol a keresetlen sátáni macska, szívemet kiszívja

szívom én is amig lehet 'Anya holvagy!' minden kerek

lenne ha nem szögletes a világ. hanem iszom fehéren világítom.

kidüledtek a szemek. csak a Balaton nyugtathat meg. amikor beugrottam észrevettem h a jeges viztől iszonyatos fájdalmat érzek. megnyugtató volt.

'Csak rázom a ketrecem'

nincsenek rácsok, ez csak a kényszerzubbony.

'unom a káoszt'

már nem is emlékszem h ki üldözött. megállok és kifújom magam.

százalékban kifejezve nincsen lefejezve. bár a halmazhoz hozzá kell adni a kivételt. mivételt színig hipózott kiléte sokszor betépve.

ez 1 kibaszott bál, szmokingban áll a sok fasz. csorog a hugyos elegancia. öszehányt nagyestélyiben voltál, szívembe markoltál!

keringőzöm a kirohadt nádas körül, a jéghideg vizben

A PICSÁBA!

elázott a cigim

csak ültünka szobában egymás mellett félpucéran és görnyedten. meleg viszkit ittam és szimfoniát szívtam. rajta csak 1 szétfoszlott franciabugyi volt és épp talált 1 pattanást a vállán és azt nyomorgatta. közben rágózott hangosan, csámcsogva.

halványlila fény volt és szólt valamelyik cafe del mar a gépről, de elég nyomasztó volt. már többször lement a lemez.

- kéne 1 spangli. -mondtam

- csináljak 1et? én is megkivántam. - és vette is elő a neszeszerét.

szépen lassan, aprolékosan megtekerte és rá is gyujtott, majd átnyujtotta. de ahogy kinyujtottam a karom egyre messzebb került a cigi és ahogy nyujtoztam előrebuktam. a koszos linoleum viszont folyékonyan körémfolyt és elkezdtem merülni. felnéztem és láttam a hullámzó arcát a barnás folyadékon keresztül. a mosolya és a szemei a teljes stoned állapotot tükrözték.

-ez igy kurvára nem frankó- gondoltam

-már legalább 1 honapja nem téptem és mindig olyankor történik ilyen amikor már ott van a cigi és épp beleslukkolnék. kurvára idegesít ez a szar-

egyszer csak megragadta a koszos polomat és felhúzott a felszínre. ahogy fellélegeztem számba nyomta a cigit és tüdöm megtelt a forró füstel. kicsit kitisztultak a dolgok. bár ugy éreztem h a testem lázban ég, de ő közelhajolt és megcsókolt jéghideg ajkaival. kimásztam a veremből és kiterültem az ágyon ami légies plazma szerü anyagból volt.

-már megint berántotta tudatod, ez kibaszott cuki- ölelt át forró testével.

az ágy aminek már nem is tudom meghatározni a halmazállapotát, körénkfonodott. visszaöleltem Szomannát de a karjaimmal nem éreztem semmit, mintha megszünt volna a tapintás. csak a szemem és az orrom érezte h nem vok egyedül.

megragadta a fejem és elkapta a tekintettem. ahoz képest h elötte milyen volt egészen kitisztult. csillogott mintha könnyes lett volna de visszatért bele az emberi érzelem.

nem kellett volna visszanéznem, mer a szemek egészen mélyre lementek testemben. mint 2 cső bemásztak a számba és szétágaztak a belsőmben feltárva minden porcikám.

-jólsikerült a cigi. csak kicsit behúzott. kisebb adagokhoz szoktam.-

kiszabadítottam a tekintetem és néztem a műcsillagokat a plafonon amik 1 éjjeli égbolt mintájú takarón voltak.

-most akkor hova utazom? vagy maradjak?-

a műcsillagok visszanéztek...

cica kúszik, aranyosan mászik, halra vadászik. szőrös háta, kicsi a szakálla. bácsi pipál, magokat szitál. mosolyog a gomba, pirul a galóca.

újabb perspektíva, egyszer eljövő tegnapra találó álomba bújó gyíkkirályok.

vadóc alma nagy a hatalma Isten adta ebadta vette szétszaggatta.

szag gat ottan gondol soha meg nem fontol vagyis forintolja álomba elhallgat az altatója.

szívbe markol szóval rombol szőkén dorombol.

szilánkosra tolja vénába adagolja gócba áll nem talál.

integetve felnevet Anonymus kilehet?

bárki lehetek csak én nem nyugszom fekszem szétfeszülve harapdálok a zöld fűbe.

gombás zacsi hol a pacsi? hol a mese? van e vége?

vége? talán honnan tudnám? csak a példák bizonyitják

semmi sincs

csak örökkévalóság

kicsit dühös voltam, de érdekes modon ez átment érdektelenségbe.

kicsit megpihenek és előkeresem az álarcom.

önharc? micsoda elcsépelt fogás. mindig az akkarok lenni aki soha nem lehetek.

panasz a panaszér. ima az önsajnálatér, a tökéleteséggér, a harmoniáér, közben gyönyörködni a saját mocskomban. rácsodálkozni szélsőségesen korcs lelkemre.

röhögnöm kell ezen a szaron. és még ez is csak 1 eszköz h fokozzam.

talán meg kéne torpanni?

be kéne kopogni?

meg kéne békélni?

de mi a fasznak?

életem végére egyszer kikerülök a szélére az időnek,

aztán lépek egyet és leesek és zuhanok,

eleinte félek de végre érzem h élek

egy újabb kocsma és egy újabb fröccs és 1 újabb unott kiégett kocsmáros. szárazságot érzek pedig rengeteg folyadékot bevittem a szervezetembe. ugyh iszom tovább.

kómás libikoka, kókadt szárnyak maradéka.

másnap reggel darabokban ébredek. a szemem begurulva, a szekrény alól kémleli a többi testrészemet. kezdődhet a kirakós. a szervekkel kezdem, szép aprolékosan összerakosgatom. a test, az anyag kész. jön az a placsni a földön ami bűzölög és kibaszott undoritó, megkönnyebbülés volt megszabadulni tőle. de valhogy muszály visszatuszkolnom, de az is lehet h töltök helyette mást. valami könnyüt és szépet és utána szivárványízű vattacukorcsikók jönnének a számból meg a fülemből sőt még a seggemből is. milyen egyszerü lenne és milyen boldog.

 

végül letérdeltem és belenyomtam az arcom a placsniba, h újra és újra kiokádhassam magamból.

 

Mondj nekem valami szépet
hogy én is mondhassak Neked valami szépet.
A szemeimhez beszélj
a homlokomhoz
egyenesen a szívemhez
Te Nekem
és Én Neked.

I want to believe in the nobility of the human spirit.

I want to believe the horrors we witness and the misery we feel is temporary,
the manifestation of a dark demon's death rattle ,a demon that has marched ruthlessly across the planet for far too long.

I want to believe that we can no longer be seduced by its false promises and as a result, it has fallen, never to rise again.

I want to believe that we will grant the beast a decent burial, and will show it the respect it does not deserve.

I want to believe that we will mark its passing with the scattering of
seeds, and in no way seek revenge as it would have wished.

I want to believe that in our newfound glory no new beast will take its
place, and we can stand alone, proud, yet wise enough not to let this feeling lead to a fall.

I want to believe that we can recognize each other,
befriend one another,
love one another,
and be certain that these new feelings will grow, a gentle expanding universe with no boundaries.

I want to believe that we will fully deserve our place in this new eden.

I want to believe.

I want to believe all of these things.
I want to believe all of these things and more.

 

 

but, you caught me at a bad moment

and I can't

szóval megint a kibaszott teremtés példázat. mindig a legnagyobb faszságok jönnek legtöbbször elő. fárasztanak a hülyeséggel. nincs nekem ilyenekre időm. inkább megfejem a magyarok istenét csak nehogy bebuzuljak tőle.

egyszer csak felébredsz és ugy érzed h fáj az érdektelenség, fáj a kibaszott nihil

létezik a teremtés vagy ujra meg kell teremteni? nincs nekem erre erőm. én nem az az Isten vok. megkéne pihennem fél nap után és akkor lehet nem készülne el 1 hét alatt hanem csak 1 hónap alatt, de akkor lebasznak a feletteseim, az is lehet h a főnök is behivat. még a gondolattól is magam alá szarok. nem való nekem ez a stressz. meghúzom magam inkább a sarokban, vannak itt merészebb, nagyobb pofájú arcok is akik majd tepernek a melóért.

bár a fizetség elég csábító

a pénzért majd lehet odatartom a szám hátha véletlenül betömik vele.

fincsi lenne

már össze is futott a nyál a számban

megyek zabálni

hajnal, szerelem végzet kezdet és ujra szerelem. ajándék az ézések végtelen arzenálja. ébresztő. álomdal. a semmi megfoghatatlan mélysége. szívben lakozik és szívbe markol. ha egyszer közeljön eltaszít. töske a testeken és a lelkeken. mély fájdalom

végtelen szépség. hihetetlen alázat ami elkötelez. nincs menekvés, nincs erő csak az elementális sodrás. az ár a muló víz a mindig változó aki meghozza a megújulást és az örömhírt.

minden az enyém de már nincs a kezemben semmi.

mindent elvettél.

a lelked az enyém és soha többé nem tudod elvenni. mert mindenhol ott van a meztelen véres valóság.

kivül és belül.

az elvesztés

a lemondás

a harmonia másik oldala

virágtalan vasárnap havas hideg táj. kivül béke, belül káosz.

Istennek hála megtalált az ördög. itt liheg a nyakamba szinte érzem ahogy rácsöppög a nyála a vállamra. jó meleg.

Áradozik a káoszról meg a szerelemről én meg csak nézek rá bambán. Én már 1 szót sem értek.

anya ringat. békésen alszom.

érdektelen a lét, a fényből árnyék lesz, a szabadságból félelem.

bölcsen doromból a macskadémon

embrió

Szobrokor. Én vagyok a Túlhegyek Óriása.

Megfeszített Jézus a kedvenc művem és a legnépszerübb is.

boldogság

száraz szemek és éhes szájak egy óriási mell alatt. minden csepp egy életet ér.

nyert az önmegvalósítás

az egész ugyanott kezdödik ahol véget ért. igazából nem volt vége csak lebegett az idő felfoghatatlan görbéjén.

hol is kezdjem. talán a semmi közepén? nem. én belekerültem a mindenségbe és forgat és felkvar és pörget és lassíííííít. kicsit szeret

de mégsem

csak bámul

tekintet

tekinget

sunyin néz

mintha nem látnál!

hiszen én sem

nem látok

csak érzek

érzem a hajnalt ahogy átlendit a másnapba a pemanens részegség a kábulat a rengeteg drog

nem látok

tompa és förtelmes minden szép hiányzik

mintakábulat. a legszebb és a legförtelmesebb csak ez ami éltet és mindazamit nem mondhatok ki

és nem is fogok

ugyse halljátok meg

nincs értelembe burkolt érzelem amivel felcsigáz a szegény ingertelen világból kihaló faszságok zsongnak fübe tosznak csiklandoz az agyam lélegző fulladásból ujraélesztett szív.

dobbanó

csámcsogó

fáradt kín

öröm

fájdalom

vége

If you want money in your pocket
and a top hat on your head
a hot meal on your table
and a blanket on your bed
well today is grey skies
tomorrow is tears
you'll have to wait til yesterday is here
Well I'm going to New York City
and I'm leaving on a train
and if you want to stay behind and
wait til I come back again
well today is grey skies
tomorrow is tears
you'll have to wait til yesterday is here
If you want to go
where the rainbows end
you'll have to say goodbye
all our dreams come true
baby up ahead
and it's out where your memories lie
well the road's out before me
and the moon is shining bright
what I want you to remember
as I disappear tonight
today is grey skies
tomorrow's tears
you'll have to wait til yesterday is here

megszállottság a eszmétlen kötelékek fojtásában. a lényeg elveszik az agy kikapcsol,élettelen dolgok mindenhol, nincs lüktetés csak egy statikus maszlag olvadozik a számban és igen rossz ize van. a természet mint egy matematikai képlet gyönyörködtetően taszít. minden fejlődik virágzik és finom formás Barack fejlődik belőle. zamata üditően savanykásan édes, dohánytól megkeseredett számban. Ó az ember milyen csodákra képes! Létrehoz egy életet célokkal, értelemmel. 

Születni és szülni. a lét megszakithatatlan, nincs rés, törés, csak lebegés. mégis a pusztitás micsoda gyönyör, micsoda élvezet! milyen 'értelmetlen'.és mikor épithetek valami szépet hogy érzzem a kéjt ,az értelmet? mikor jön el az értelem ideje?

isten áldott angyala vagyok ami feljogositt a semmittevésre és ez megnyugtat, igy nyugottan élvezhetem az életet az üditő forrásvizet ami kristálytiszta mint a gyülölet, és annyira kézzelfogható hogy szétfolyik mint a vér.

 

 

szóval. Igen igen . Magyarország, ahol egy ujjabb pro bál kozást eszköz lök h ujjabb barátokat szerztem. mindjárt nyugodtabb a lelkem. Fizikai megjelenésem csodálatos, a kép nem ezt a valoságot tükrözi. Lelki állapotom kieggyensúlyoz ott, a lelki harmoniára rá találtam. én azt képviselem ami kell ennek az emberiségnek. A feltétel nélküli szeretet megovta érzékeny lelkemet a kellemetlen behatásoktól.

fullad, +fullad, szétnéz, ordit,kapállozik zik-zak, cik-cak, kér, kerget, félt a 3. Istentől.

Én mindenkibe szerelmes vagyok, hiszen kaptam szép életet + szép embereket. minden erőm megvan h éljek.

A szám terelget, belém esnek, szemmel vernek, a TÖBBIEK. létezés is eszme holnapra már ebben sem hiszek.

Régen  volt még történelem, de ezt már hetek ota nem érthetem.

Szoval. IGEn IGEN!!

szép itt a Balaton mellet. Munkám KV-zó: www.márnemlétező.hu . van egy nevem + több kód is amivel igazolni tudom a létezésem. Szerintem a legszebb dolog a földön amikor minden nagyon jó. Megvetek minden formáját sz önpusztitásnak.Szeretek természettel szeretkezni a vaskohoban, + még sok hasonló dolgot. szóval éljen a demokrácia és a sajtoszabadság, és KACSA!!

Szeretném ha mindenki szorakozna s ne keljen tudni a végét az ujj filmeknek. Sok havert akarock szer ezni, föleg okos és szép embereket, + jó nőket nagy csöccsel. Kis csöccsel még fiukkal sem állok le.

Szó-val. Igen IGeN. Az egész amit irtam nem igaz. De mégis.

Bánat, bánat hol születtél?

gaton áltak a kopolkázos talanágotokbol felválzat tal rend el keztemen. áj betlakstalkotam a fortaf os abbol kilépölebbel ko talkontál. kopalnat hibolka sültzirt. kop kop tagaloffaló. lapogaham kalzatos páklámhoz.

újra vágyom a múltba a változatlan jövő nélküliségbe

hadd mondjam, hogy semmim sincsen, hogy minden fáj, hogy elhagyott az Isten.

aki persze nincs, de az a baj hogy én még mindig nem létezem és az évek csak telnek.

egyszer kétszer , áh bazdmeg ezt már sokadszorra mondom. de még mindig nem érdekes.

én csak várok talán egyszer érdekes lesz.

de hát, mindenki vár és ez olyan uncsi, jó lenne valamit tenni, nem csak jártatni a lepcses szánkat.

 

kerülget, körbenéz és szétszaglász esetleg belenyal. probál az érzékeire hagytkozni de ő is érzi hogy valaki tőrbecsalja, mert itt minden hamis, ezért mindenki mosolyog, de olyan szarul. én utálom az ilyen fapofákat, az ilyen vigyort jobb letörőlni.

rendlek még egy kör érzést, csak az a szar hogy le vagyok égve, pedig egyébként nem sajnálom, másokat is meghívok, de most ez igy jön csak ki. sebaj

egészség!!!!!!

az álmodozó legfőbb ellensége a valoság, amibe újra es újra beveri a fejét. mint ha egy akváriumban lenne olyan ketrec ez. átlátszó de ha nekimész ugyanugy visszaüt mint a betonfal. hiába nem látszik az igazi külömbség, a határt nem lehet átlépni ( erre csak az ugynevezett őröltek képesek).

 hajnal van és a tánc abbamarad. a lassu nyugodt mozgás mámora elmulik ugyh már csak állunk egymással szemben és bámulunk, a tér viszhangzik a csendtől és már nem látjuk egymást mert köztünk van egy üvegfal. félénken odamegyünk egymáshoz és az üveghez bújunk h megöleljük egymást, de az üveg hideg és nem érzünk egymásból semmit.

kétségbeesés, üveges szemek, lesütött arc.

csak még egy táncot!

tudtam hogy hazudtál! átlátok rajtad! 

nem tudtam én semmit...

az álmok már nem mondanak semmit.

szivesen befejelném ezt az üvegfalat, csak bántanának érte, azt meg nemszeretném. de egy lassu tánc ha eljön az éjszaka és a sötétben leomlanak az övegfalak.

csak jönnek ki belölem a töredékek ahogy szotlanul tépek mindent és mindenkit. tépem a megfestetlen képeket a tér helytelen falai közt lebegve, szinekkel folyva magamba tolva a tolató tartalmát a mának a szeretlenül szerető énem képtelen énében gagyogó kis törppel olálkodom. a kapu nagyon magas nem félek belépni a kilincs jobbra, dalolok a másik irány lányaihoz akik furán mosolyognak ezért átnézek a pupillájukon, h az idegvégzüdés eljusson az ujjatlan csövek inditó gombjához. mindenkit arcba mindenki arcodba száj. kiruzsozott szeméremajkak imádkoznak áldott unalomért. áldalak az uralkodásod terméke barátaim kék vére. tocsogó pillangok szivesen karolnak h ujra eszembe juttassák h nincs holnap hisz iit itt itt. itelamoka, szaralmdtos karozta szavkdo lamiádia. tiszta tiiszta. tiszta szivű, szagú. ne várasd a törpöt ha alkot ne tömködd ne bánts ha mondom bazdmeg!

nem hiszel nekem pedig én sosem iszom csak ha vezetek, kánaánba istenhez homlokcsókért, némi csokiért, zenéért, és anarhiért.

polgári töretlen testek szabadok szagtalanok nincs emlékezet nincs idea, játékkal tellik el az idő. és virágszedéssel. pitypangos vasárnap volt nem szedtem már több gombát  inkább föztem. a narancsos nap átment neonos kékbe. a hegyek szépen olvadtak szivárvány színű masszává és egy sártenger alakult ki körölüttem. A tűz szépen pattogot éreztem h a hullámok finoman lökdösik a belsőm és a rezgés minden porcikám átvesz. leheverdtem a matrcra szivárványfolyam közepén és bezárkoztam a szemem sarkába. késöbb kiléptem a finom erecskéken és a feketeség átvilágitott. mindet megedtem. ugyhogy jollakva felültem a párkányra.- galambom jöjj vissza!- kiáltottam de a szárnyak csapkodása lelökött igyhát zuhanam fölfele sz exoszférán. itt megpihenek az ut hosszu de az ár ugyis ránt magával ugyh nincs miért aggodnom. minden energianyalább tovább repit a fényes csiga epicentrumába ahol vágre kikristájosodik a részecskéimdigitális irhatatlan gondolkodása.

az ut végtelen de érdemes végigjárni!

elvesztettem a kedvenc játékom

 holvan az édes étek, a cukros vér?

keserű alkohol lemarja az izlelöket, h az iz valoságos legyen amit az elmém elbir

az illatok is hamisak

hamis

az  ágyamban fekszenek a játékok, egymásra hányva. én csak ráülök és cigaráttázom. nha eleresztek egyet-egyet. ez jolesik.

minden pillanaban könnyebb leszek, mindent le kell dobnom.

téged is

elvaesztettem, elvesztettem, elvesztettem...

nincs több, nincs több , nincs több

a helye rothadt mocskos fertözött gusztustalan már beköpték a legyek is...

elmosodik a jövö egy száraz levgöjű fullasztó műmosojú halucináció. én még mindig halhatatlan vagyok de végleg eltünt a fény a szememből. már nem akarok átnyulni a felhökön h megérintsem a csillagokat elég hs elérk a dobozkámig, ami tele van tömve szomával.

"következő megálló a Hold" édes szoma adj valodi álmokat! többet érsz mint egy mocskos emberi érintés! te sterit vagy, töled nem fog elfertözödni a tátongó seb! a szivem helyén...

mindörökké fogoly. mindörökké zavar. mindörökké káosz. mindörökké!

ámen

itt az idő h elmondjuk mi fáj!

jani: én egyszer leestem az almafárol és nygyon megütöttem magam. majdnem kificamodott a bokám!

béla: Én egyszer leforáztam magam forró vizzel. az egész karom! 2honap volt mire teljesen begyogyult.

laci: volt egy cicám. Omlásnak hívták. elszökött otthonról. azota nem láttam. fáj h elment. szerintem nem szeretett.

ákos:amikor kinyitottam a tonhalasdobozt megvágott a konzerv. vérzett meg minden. majdnem elájultam.

klári: Godot várom 24 éve és baszik jönni. de ha véletlenül megjönne akkor biztos h megfolytom ezek után.

zsolti: meghaltam egy autobalesetben 6 éve. ugy érzem még lett volna mit tennem az életben.

eszter: lefeküdtem egyszerre 5 nálam 40 évvel idössebb pasassal , vagyis inkább bácsival, legalább is nekem még azok voltak 12 évesen. rosz h a balszerencse ezt tette velem. máskép kellet volna történnie. ma már nem tennék ilyet.

én: nincs kedvem holnap5kor felkelni és egész nap muskátlikat pakolni. ez fáj!!!!!!!!